IzpAH a magyar srác, aki meghódította az Fnatic-ot 1. rész
2014. szeptember 24.
1 hozzászólás

Sikersztori! Talán így tudnám jellemezni Olivér pályáját, Pécs kertvárosából indulva Anglia legmélyebb bugyrait megjárva a kiábrándultságból, kilátástalanságból egészen a világ legnagyobb csapatának menedzseri pozíciójáig jutott. Mi ez ha nem egy sikertörténet?

 

Hol kezdődött a te történeted?

Talán 10-11 éves lehettem, amikor egyedül sétáltam hazafelé és felfedeztem egy kisebb épületet, aminek a bejárata felett "Nintendo Club" állt. Gondoltam megnézem közelebbről. Hirtelen egy kis helységben találtam magam, tele velem egykorú srácokkal akik, akkoriban a legnépszerűbb játékokkal játszottak. Hamar törzsvendég lett belőlem, gondolom mondanom sem kell. Az első találkozásom számítógépes játékkal kb. 1-2 évre rá történt, amikor hasonlóképp teljesen véletlenül betévedtem egy "PC Klub" nevű helyre Pécs Kertvárosában, a srácok éppen Alien vs Predator-t játszottak 7-en Multi-ban, nem hittem el hogy ilyen létezik. Soha többé nem mentem vissza a Nindento Club-ba...

99-ben kijött a Quake 3 Arena demo verziója ami 5 perc alatt függőséget váltott ki belőlem. Először 2000-ben halottam "CyberSport-ról" amikor az első "EarthQuake" megrendezésre került Székesfehérváron. Ott valami elkattant bennem, akkoriban szinte minden percben a Quake 3 járt a fejemben, a PC Klub-ban olyan 180 Ft lehetett egy óra játék, én sajnos egy szegényebb család legkisebb tagja voltam, így a zsebpénzem nem nagyon engedte, hogy heti 1-2 óránál többet játszak, viszont állandóan ott voltam a teremben, sőt minden más teremben is Pécsett. Ismertem az összes játékost, gyermekkori barátom Pilot, aki nem sokkal később Magyarország legjobbja lett és Azerath is aki a Soul Almighty Counter-Strike csapatban nyerte a versenyeket. Mindig megtálalható voltam az egyik teremben, és mindent tudtam az akkori játékokról viszont gyakorlás híján sose voltam a legjobb. Pár évvel később elkezdtem StarCraft-al játszani és sorban nyertem a Pécsi LAN-okat amik ugyan pénzdíjat nem, de ingyen lejátszható játékidőt adtak. 17 éves lehettem, amikor megkaptam az első számítógépemet, internetről álmodni sem mertem, szóval továbbra is állandó vendége voltam a játéktermeknek. Anno, volt lehetőség "éjszakásra", ez azt jelentette ,hogy miután a terem hivatalosan bezárt, páran ott maradhattunk este 10-től reggel 9-ig 500 forint ellenében. 


Nehéz lehetett így a hobbidra koncentrálni és igen költséges is lehetett, mikor jutottál először internehez?


Egy évvel később eljött a nap, a várva várt nap,  amikor szakács tanoncként megkeresett nevetségesnek nevezhető fizetésemből bekötettem az internetet. Engedjétek meg, hogy a "lefostam a bokám" kifejezést alkalmazzam itt. Onnantól kezdve nem volt több StarCraft, Diablo stb. stb. csak a Quake 3 Arena. Egy ördögi körben találtam magam, mivel iskola után dolgozni mentem az étterembe és csak este 10 körül értem haza, nem nagyon volt időm játszani. Tehát évekig arra vártam hogy végre legyen saját gép (amin elfut a Q3 125FPS-el), plusz Internet, és amire ez megvalósult, gyakorlatilag pofára estem, mivel nem volt semmi szabadidőm kihasználni. Lelkesedésemet életben tartották az évről-évre megrendezésre kerülő nemzetközi versenyek mint a World Cyber Games, vagy az Electronic Sports World Cup, minden versenyt követtem (akkoriban nem volt túl sok). Hatalmas fanboy voltam. SlayerS_`BoxeR`, NaDA, Cooller, Zero4 stb. stb. Az összes pro nevét, származási helyét kívülről fújtam. (ha valami öreg róka olvassa ezt a cikket, tutira forog a székben a nosztalgiától :) Számomra az első "nagyobb" rendezvény a PQ6 volt, ahol kb 80-100-an jelentek meg. Negyedik helyezett lettem Q3 1v1-ben. Ezen kívül az összes 1v1-2v2-4v4 online, Magyar bajnokságon részt vettem. IspAH néven. Egy szónak is száz a vége, igazi FANATIC voltam, nem FNATIC, akkor még csak FANATIC...

Napjaim nagy részét egy másik szenvedélyemnek szenteltem, a szakács szakmának. Annó a Susogó Étteremben dolgoztam a Mecseken, Pécsett, ami abban az évben az országos ranglistán 3. helyet szerezte meg. Hatalmas motivációt kaptam a főszakácsoktól, Várvizi Pétertől és Huszár Krisztiántól, az ő szenvedélyes, fáradhatatlan munkájuk és magaviseletük és persze a gyönyörű Magyar állam inspirált, hogy elhagyjam hazámat és Angliába utazzak, ahol terveim szerint, hosszú sok éves munkával egy napon Michellin csillagos szakács leszek. Szakmámban és minden másban is az élet területén ugyanolyan mániákus álmodozó voltam, mint az esports területén, mindig ott akartam lenni a legjobbak között.


Angliában is folytattad a Quake 3 karrieredet?


Angliai történetem Cambridge városában kezdődött. De volt egy kisebb probléma, nem beszéltem angolul, egy szót sem.
Mai napig felfoghatatlan módon kaptam egy pincér állást a Selwyn College-ban. Emlékszem, amikor először mentem ki a 250 fős Dining Hall-ba 2 tányér levessel a remegő kezeimben, talán az volt az egyik pillanat amikor nem az esports járt a fejemben! Itt találkoztam először olyan dolgokkal, mint ebédszünet, heti két szabadnap, fizetett szabadság, fizetett beteg szabadság, 8 órás munka idő és még sorolhatnám. Rengeteg szabadidőm volt, de mivel két hátizsákkal jöttem, a CRT Monitor meg a gépház valahogy nem fért be. Itt a "back to the roots" kifejezést alkalmaznám ugyanis az ESWC 2008 Birmingham-ben megrendezett kvalifikációjára egy játékteremből készültem. Nem volt meg a 125 FPS, viszont volt görgős egér meg összeizzadt rongyos egérpad ! Szóval annyira nem volt kilátástalan a helyzet.

Második helyet értem el, Dignitas Garphy-t magam mögött hagyva. Az első helyezett Kaliforniába utazott a döntőre, nekem a szemembe néztek és megrázták kövér kis kezecskémet. A rendezvényen kb. 300 Angol játékos indult el, Q3, CS 1.6, CS Source, TrackMania játékokban. Én voltam a kakukktojás, a Magyar gyerek, aki nem beszél angolul. (Évekkel később az Angol mIRC channeleken még mindig köszöngettek :). Ezután még elindultam néhány ESL által megrendezett online versenyen, be is jutottam a Semi Finals-be általában, de a Quake már nem volt az igazi. 10 év után váltottam  StarCraft 2-re, itt egy hatalmas exponenciális növekedés indult meg az esports világában, sorban jöttek a hatalmas rendezvények, itt volt először, hogy annyi nagy verseny volt egy időben ,hogy nem lehetett követni, egymást fedték az óriások mint a Dreamhack, Intel Extreme Masters, MLG, és még sorolhatnám. Az esports virágzott, viszont nekem kezdett elegem lenni Cambridge egyetemvárosából. Kaptam egy lehetőséget, hogy a fent említett barátomhoz AzeratH-hoz és szüleihez költözzek Leeds-be és egy hotelben dolgozzak tovább pincérként,  akkor már 4 éves tapasztalattal és közel perfekt angollal. Sajnos 3 hónappal később ő elköltözött Mannheim-ba, Németországba. Így egyedül maradtam a szüleivel. Ezután nem sokkal fordulópontot vett az életem, amikor édesapám, akivel régóta nem tartottam a kapcsolatot, elhunyt. A család anyagi helyzete nem volt túl jó, amin nem segített az a tény, hogy apám több banknak tartozott, összesen kb. 11 millió forinttal amit az ő nevén álló ingatlannal együtt megörököltem. Hogy kitudjuk fizetni a legjobban kamatozó tartozást és a temetést, elkellett adni a kertvárosi lakásunkat, ahol életem első 20 évét töltöttem. Ezután, a meglévő pénzösszeg felét megkaptam ami átváltva 8000 angol font volt. Ez a pénz nem lett volna elég egyetemre, így nagyon át kellett gondolnom ,hogy milyen döntést hozok a jövőmmel kapcsolatban.


Nagy kockázatra vállalkoztál, mi járt a fejedben akkoriban?


Nem akarok nagyon melodramatikusan hangzani, de tényleg annyi volt ,hogy egyszerűen leültem és feltettem magamnak a kérdést, "mi tenne engem boldoggá?" Az első két gondolatomat a "Porn star" és az "esports" szavak alkották. Mivel jelenleg az esports-gear.com-ot olvasod, valószínűleg sikerül összerakni a puzzle-t és kitalálod ,hogy milyen irányt vett a karrierem...

Úgy éreztem (és ezt tanácsolom mindenkinek), hogy meg kell találjam miben vagyok jó, mi az amihez értek, mi az ami érdekel és azt felhasználva próbáljak bejutni az esports világába. Szakácsként csak a Gasztronómia volt mögöttem, viszont nagy örömömet leltem a fotózásban utazásaim során. Természetesen teljes munkaidős fotós, aki kizárólag esports-al foglalkozna, még nem ismert fogalom volt. Egy Svéd hölgyről tudok, Helena Kristiansson-ról, de ő is csak idén lett leszerződtetve. Tehát az a terv nem működött volna, viszont a fotózáshoz közel áll a Photoshop használata, ami viszont része a "Graphic Designer"-ek eszköztárának. Valahogy így találhattam ki hogy Grafikus leszek. Naivan eldöntöttem, hogy leülök és autodidakta módon egyedül kitanulom a szakmát. Ne érts félre, ez egy teljesen jó terv akkor, ha munka vagy iskola után hobbiból 1-2 órát elszórakozol vele esténként. Én egész másképp csináltam... Mai napig fogalmam sincs, hogy mi járt a fejemben amikor 2008-ban Angliába költöztem, magam mögött hagyva mindent, nem létező angol tudással. Honnan volt ehhez bátorságom ? Vagy inkább, hogy lehettem ennyire hülye ?

Itt ugyanez történt. Felmondtam a munkahelyemen, hazamentem, és készítettem egy nagyon pontosan kiszámolt tervet. Leírtam mennyi pénzem van, mennyi a lakbér, mennyi pénzt költök ha pontosan, 500g csirkemellet eszek minden nap 250g rizzsel és így tovább.
Belekalkuláltam mindent, buszjegy, kondi bérlet, fogkrém, mindent! Az eredmény az lett hogy a meglévő 8000 fontból 6 hónapig tudok munka nélkül élni Leeds-ben. (Ezt ne csináljátok utánam !) Az interneten található sok ezer ingyenes tutorial-ok, és torrent oldalakról lelopkodott oktató filmek segítségével napi 8-10 órában oktattam magam. Anno az angollal is így voltam, egy kis füzetkével (lol) vizsgáztattam magam, a Chesterton Road-on bérelt szobámban, ahol a mellettem lakó Cocaine dealer-re rárúgták az ajtót miközben a kocsmából dübörgött a Karaoke hajnali 2-ig, de nem akarok nagyon elkanyarodni a témától. 

Szorgalmasan vettem át sorra az alapokat az Adobe Creative Suit programcsaládjának számos tagjával. (love you nCore!). Szerényen elismerem most itt mindannyitok előtt ,hogy rohadt tehetséges gyerek vagyok. (Bocs) Katasztrófa volt az életem nagy része, de a jó Isten legalább a talpamra ejtett. Úgy gondolom relatíve nagyon jól ment a dolog, kb egy 8-10 hónap után, félúton kaptam pár lehetőséget, hogy freelancer-ként dolgozhassak itt-ott kisebb projecteken. Ebből bejött pár száz Euró, illetve rájöttem, hogy 5 évig fizettem adót, betyárbecsülettel az angol államnak, úgyhogy jelentkeztem munkanélküli segélyre, amit azonnal kérdés nélkül meg is kaptam, így kicsit tovább tudtam nyújtani a tanulási időmet. 

Eljött a nap amikor elég felkészültnek éreztem magam, hogy bemutassam a portfóliómat pár cégnek. A "pár" cégből kb 150-200 lett, ugyanis sehonnan nem hívtak vissza, mindenhol 3-5 év tapasztalatot és egyetemi végzettséget kértek. Rájöttem, hogy a kutyának nem kellek.
A pénzem viszont fogyott, rohamosan. Azzal is szembesültem, hogy valójában fogalmam sincs, hogyan kellene eladnom magam. Az Önéletrajz vagy Cover Letter írása egy külön művészet amit elkellett sajátítsak, de nagyon gyorsan. Amikor már kezdett rezegni a léc, pánikszerűen elkezdtem más munkák után is nézni a grafikus munkák keresése mellett. Így akadtam rá, egy Sales Assistant Internship-re az ESL-nél (Turtle Entertainment). Írtam egy nagyon lelkes levelet és csodával határos módon behívtak egy interjúra, Kölnbe, Németországba. 

Hogy sikerült az interjú az ESL-nél?

Körülbelül 1300 fontom lehetett, 400 fontos lakbér + kaja mellett. Megálmodtam a jövőt, hogy majd az európai esports "mekká"-ban fogok élni Kölnben(ebben nem is tévedtem) és az ESL tagja leszek. (na, ez nem jött be :) Kevés kis pénzemet felmarkolva vettem egy repjegyet, lefoglaltam egy ágyat egy hostel-ben, megkértem a cimborám anyukáját, hogy vasalja ki a régi ingem, amit pincérként használtam és elindultam, hogy végre valóra váltsam gyermekkori álmom és esports professional legyek! Egy általam sikeresnek ítélt interjú után 2 nappal, magabiztosan repültem vissza Leeds-be hatalmas mosollyal az arcomon.

Egy héttel kesőbb jött egy email amiben "sajnálattal közölték....."


BUMM, arcon csapás, ismét egy kegyetlen hír, hogy dolgoztad fel?


Engem még nem rúgott fejbe ló. Remélem téged se, de amit akkor éreztem, az valami olyasmi lehetett. Miután szembesültem a tényekkel, hogy se pénzem, se munkám nincs, felhívtam egy régi jó barátom Cambridge-ből ,hogy mentsen meg. A következő életkép az volt ,hogy állok az esőben, mellettem az összes cuccom bedobozolva és várom a barátom, hogy felvegyen Leeds-ben. Szóval cimborám, Justin, befogadott Cambridge-i házának egyik szobájába, ahol teljesen lemondva mindenről elkezdtem takarító, pincér, szakács munkák után nézni. Ennyit az álmokról...

Nekem lételemem, hogy motivációt merítsek valahonnan, ez része a mindennapjaimnak. Apám halála után, több milliós tartozásokkal a nyakamon, pénztelenül és majdnem hajléktalanul, erre elég nagy szükségem volt. Napi több órát töltöttem, motivációs podcast-ok, videók, interjúk hallgatásával az mp3 lejátszómon. Az "Arnold Schwarzenegger - 6 rules of life" 20 perces verzióját kívülről tudom sok más beszéddel együtt. Nem hittem el, hogy ennyit szoptam azért ,hogy visszakerüljek Cambridge-be ahonnan jöttem, és egy ugyanolyan, vagy szarabb pincér melót töltsek majd be. Persze próbáltam pozitívan gondolkodni, szerzek egy minimálbér munkát, összekapom magam, intézek egy lakást aztán majd onnan kitalálom hogyan tovább, de akkor azonosultam a gondolattal, hogy ezt a projektet elbuktam, csúnyán... aztán történt valami.


Mi történt?


Nem hiszed el, de a FNATIC, meghírdetett egy Graphic Designer Internship-et Londonban. Emlékszel amikor 4 évesen veszett kutya módjára szétaláztad a karácsonyfa alatt a dobozokat ? Na, pontosan ugyanazt éreztem. Írtam egy könnyfakasztó levelet,  hozzá csatoltam az addigi legjobb munkáim, és elküldtem. Másnap jött a válasz, imádtak! Ami ez után történt az pedig alapjában változtatta meg az életemet!

Folytatása következik!

http://instagram.com/izpah
https://twitter.com/IzpAH
http://www.behance.net/ispah
http://izpah.blogspot.com/


Ha tetszett az interjú első része, nyomjatok egy lájkot az Esports-Gear hivatalos facebook oldalára, hogy értesüljetek a folytatásról!

Ezúton köszönjük legszebb kolleginánk Pintér " Larax " Liza hozzájárulását, nélküle nem születhetett volna meg ez az interjú.

 
 
 
 
Kapcsolódó interjúk
Interjú Budai DEv Olivérrel

A HyperX kupán szenvedett kínos kiesés után bombaként robbant a hír, hogy DEv elhagyja eredeti csapatát a Teamwork egyesületet és meg sem áll a WiLD Multigaming csapatáig. Az okokról és a...

 
További Hírek
Hardver megjelenések
Játékmegjelenések
Hírlevél feliratkozás
Ha szeretnél értesülni a legújabb esports gear fejleményekről, akkor iratkozz fel hírlevelünkre.
Facebook
Blogok
Google+
Iratkozz fel a YouTube csatornánkra!